Dömsödi Zsolt nevével még a Cannabis Kultusz egy régi számában (2011 június) találkoztam először, és el kell mondanom, azonnal megfogott az ifjú művész (mert kétségtelenül az) egyéni látásmódja. A koncepció a következő: fogjuk az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek B-kategóriás horrorfilmjeinek zord külsejű szörnyeit és kézzel nekiállunk sosem létezett filmek képzeletbeli plakátjait pingálni. Egy plakátnak nyúlfarknyi (talán két másodpercnyi) ideje van arra, hogy megragadja a figyelmünket. Ezek a B-filmek annak idején kifejezetten rosszak voltak (sőt, továbbmegyek: egészen elképesztően szarok), így hát szükség volt ezekre az impresszív falragaszokra ahhoz, hogy a nézők beüljenek ezekre a filmekre. Az csak utána derült ki, hogy a plakát mérföldekkel jobb volt magánál a filmnél. Mára ezek a filmek erős kultstátuszt élveznek, vannak követőik, vannak olyan elmebetegek, akik még Ed Wood munkásságáért is képesek rajongani, és vannak olyanok is, akiknek ez a szcéna kiváló táptalajjá vált, itt most elsősorban a Tarantino-Rodriguez tandemre gondolok. A cikkben említették a Gruzzwe névre hallgató indie/hipster/alter/vintage/mittoménmilyen pólóbolt és galéria nevét is, valamint az is kiderült, hogy a fent említett boltban megtekinthetőek, megvásárolhatóak ezek a plakátok, illetve egyet-kettőt (konkrétan Death Brute és Cosmic Critter) pólóra nyomatva is birtokolni lehet. Film- és plakátbuziként több sem kellett nekem, azonnal meglestem az említett bolt címét, és még a nyár vége előtt elzarándokoltam oda, kétszer is, érdeklődtem a plakátok áráról, illetve megvásároltam Death Brute-ot egy szép, lila pólón. Tulajdonképpen a ma esti kiállítás anyaga, pár kivételtől eltekintve, már ismert volt a számomra, ennek ellenére elmentem, merthogy mégiscsak illik. A hatra tervezett megnyitó cirka félórát csúszott, így az a rémhülye helyzet állt elő, hogy a tulajdonképpeni megnyitóbeszéd előtt már megnéztem a kiállítás anyagát és még egy kávé is belefért a iF kávézó teraszán. Ezzel le is lőttem a kiállítás helyét. Családias hangulatban, maréknyi érdeklődővel kezdődött a kiállítás, amit Herbszt László grafikusművész, a KREA Kortárs Művészeti Iskola tanára, mellesleg, mint beszédéből kiderült, Zsolt tanára is volt, emellett diplomája felett is bábáskodott. Grafikusként híján volt mindenféle retorikai érzéknek, ennek ellenére jó negyed órában mesélt Zsolt féktelen zombi- és kannibálimádatáról, a plakátokon feltüntetett, korabeli ikonikus rendezőkről, kicsit a grafikai megoldásokról, amiből nem sokat értettem, tekintve, hogy én inkább billentyűzet-koptató wannabe-író vagyok, a képzőművészetek akármelyik ágához pontosan annyit értek, mint a harangöntéshez, rajztudományom pedig valahol a kockapisztolyos pálcikaembernél megrekedt még az áltisiben. Szeretem a fasza képeket, ennyi. Hangosítás nulla, így aztán a sűrű ööözésekkel tarkított beszédet a Ráday utca zajaival mash-upolva volt alkalmam végighallgatni. De nem is ezen volt a hangsúly. Zsolt képei annak ellenére is hiteles lenyomatai egy letűnt filmkorszaknak, hogy napjainkban készültek. Külön bónusz, hogy a képeken szerepelnek ennek a béhorror korszaknak a legendás alkotói is, olyan neveket fedezel fel a plakáton, mint Russ Meyer, John Carpenter vagy Dario Argento. Meg persze Tarantino és Rodriguez. Kifejező munkák, azok a fajta képek, amik nem csak egyszerűen megfogják a képzeletedet, hanem megragadnak a tarkódnál, odarántanak és közlik veled, hogy „mostpedigidefigyelszbazdmeg!”. Ironikusak, viccesek, színesek. Szerintem kihagyhatatlanok, már csak azért is, mert kézzel készültek, fölösleges Photoshop-polír nélkül. Ahogy a hétköznapi életben szolid értelmiséginek tűnő Zsolt is említette, megállás nélkül bízik abban, hogy előbb-utóbb visszatér az a kor, amikor megint nagyobb teret kap a kézzel készült plakát, ahogy én is bízom abban, hogy tartós lesz a mostani bakelit-reneszánsz és újra megjelennek a tollak és az írógépek. Olyanok ezek a grafikák, mint a jó zombihorror. Figyelmeztet, hogy a világ, amit az Ember épített, múlandó és akármikor összeroppanhat, úgyhogy ragaszkodjunk a régi értékeinkhez, mielőtt elszabadul a Pokol.
(Zsolt korábbi munkáit megtalálhatjátok a Facebookon, a blogján, illetve a művészúr hivatalos honlapján. Érdemes még elolvasni EZT is, valamint látogassatok el a Gruzzwe Facebook-sitejára is, már csak azért is, mert a hivatalos honlapjukon nincsen semmi.)
